Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


George Meredith - Ősz esti dal

A végtelen szürke felhőből zuhog,
Nyugatról közelg;
A rőt levél messze elforog,
Fészket mutatva meg,
Mely csupasz folt ágak között:
Száműzöttek jaja a fák fölött.

Fürge szellő borzongat meg,
Szalad a tóra;
Egy varjút küld a sárga hegy,
És a nyomában
A szenvedők értetlen sora
Olyan, mint acélszürke áradat.

A régi terem fakó ablakán
Csillan az űr
Az alkonyatnak bíborán;
És arcán ül
Gyászosan pislákoló vég:
Nagy, éneklő tölgyeket cibál a szél.

Áznak az utat jelző cölöpök
És zöld a fény
A cédrus és a fenyő mögött:
Jöjj, te dörgő éj!
Sötétítse vihar az eget:
Engem házamba vár a jó meleg.

 

George Meredith - AUTUMN EVEN-SONG

The long cloud edged with streaming grey
Soars from the West;
The red leaf mounts with it away,
Showing the nest
A blot among the branches bare:
There is a cry of outcasts in the air.

Swift little breezes, darting chill,
Pant down the lake;
A crow flies from the yellow hill,
And in its wake
A baffled line of labouring rooks:
Steel-surfaced to the light the river looks.

Pale on the panes of the old hall
Gleams the lone space
Between the sunset and the squall;
And on its face
Mournfully glimmers to the last:
Great oaks grow mighty minstrels in the blast.

Pale the rain-rutted roadways shine
In the green light
Behind the cedar and the pine:
Come, thundering night!
Blacken broad earth with hoards of storm:
For me yon valley-cottage beckons warm.