Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


George Meredith - Dal (11)

Halott szerelmed
   ne temesd hideg-kék szemed mögé!
      Ajkad mi nemet
   mond, s engemet lenéz,
mely lét mikor még nem viselt álruhát benned élt.

      Halott szerelmed
   temesd hol édes vadvirágok nyílnak!
      És fújják szelek,
   s halkul vele a bánat
és nem sejtik, hogy kín szendereg alant.

      Halott szerelmed
   úgy vándorol még egyszer, mint a méh!
      Hol a lombos eget
    legszentebb látni még,
és először érezted úgy magad, mint egy fa mit szél tép.

      Halott szerelmed
   leplez mosolyt! Hadd rejtse rózsa a tüskét!
      Míg pacsirta énekel
   és a reménytelenség
még nem úr, temesd ahol azt szülték.

 

George Meredith - SONG

      Should thy love die;
   O bury it not under ice-blue eyes!
      And lips that deny,
   With a scornful surprise,
The life it once lived in thy breast when it wore no disguise.

      Should thy love die;
   O bury it where the sweet wild-flowers blow!
      And breezes go by,
   With no whisper of woe;
And strange feet cannot guess of the anguish that slumbers below.

      Should thy love die;
   O wander once more to the haunt of the bee!
      Where the foliaged sky
   Is most sacred to see,
And thy being first felt its wild birth like a wind-wakened tree.

      Should thy love die;
   O dissemble it! smile! let the rose hide the thorn!
      While the lark sings on high,
   And no thing looks forlorn,
Bury it, bury it, bury it where it was born.