Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Redőny

Van úgy, hogy túl sok már a földi jóból,
mit ésszel elviselned kellene,
csak ömlik rád tévéből, rádióból,
a kor szomorkás, szürke szelleme.

Van úgy, hogy mégsem bírja már a gyomrod
a sok kitervelt, cinkos átverést,
hiába rángatod a vészharangot,
nem kapsz fejedre mást csak megvetést.

Van úgy, hogy véres, elvágott torokkal,
hörögheted csupán a bánatod,
nem bírsz a törtető, konok vadakkal,
harácsolásaiktól undorodsz.

Ki sem nézel ma már az ablakon,
leengeded redőnyöd sápadón.