Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Móres dala

Nincs kegyelem, ha a gondolatodnak
szárnyai lengnek az ég peremén,
hogyha betűi nem úgy igazodnak,
hull a kukába az ócska regény.

Nyolcvan, amit ma le kell kaszabolni,
hússzal is elmegy a gőgös alom,
lelkedet így fogom én kirabolni,
mert az enyém az egész hatalom.

Nincs, ki kezem ma lefogja, ezért hát
színpadokon se nagyon legyetek,
mert a fogam recseg úgy, ha kihúzzák,
paprikajancsik, az ég veletek.

Majd az a húsz, amit én odamérek,
majd az a húsz az igaz magyar ám,
nem csicseregtek az isteni népnek,
nem kuporogtok a büszke nyakán.

Vége az oktalan írogatásnak,
innen a téma, amit mutatok,
Móres az én nevem és a világnak
megmutatom, mi is itt ma a jog.