Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért e vers?

Hiába, hát nekem magas,
már-már elérhetetlen,
mércéd komoly, fogós, ravasz,
nem éri át a versem,
belém is rúghat épp ezért,
ki erre jár ma bátran,
pofont adó merész kezét
én nem fogom le, vártam.

Taposhat rajtam, végül is
előre megfizette,
lehet normális vagy dilis
miért olvasni merte,
nem álltak úgy a jambusok,
ahogy szerette volna,
ezért hát köphet egy nagyot,
a félve írt sorokra.

De senkit sem hibáztatok,
magamra kell, hogy vessek,
ha már olyan bolond vagyok,
én írtam azt a verset,
én szedtem össze versszakát
az életem sarából,
nem várom hát imádatát
cserébe senki mástól.

Ha majd egy jéghideg napon
leülsz a kályha mellé,
miközben versem olvasod,
(mert hát miért ne tennéd)
agyadban ég a gondolat,
e balga mit szeretne,
csokorba kötve álmokat
miért fogott a versbe?