Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


I. Edward király

Mint baljós korok dalnoka
ma ím megénekellek,
ős bűneid kolomposa
jövök, ha nem is kellek.
Mert annyi minden elfogyott,
becsület, büszke jellem,
ez oly sok kérdést oldozott,
amikre kell felelnem.

Eltékozoltál éveket,
vad büszkeség nevében
vezetted félre népedet,
megosztottság jegyében.
Ki nem volt hű, s alázatos
azt már el is tapostad,
de aki nem volt túl okos,
te azt helyzetbe hoztad.

Felégetted a hidakat,
a békülés reményét,
elűztél hű jobbágyokat
csupán arasznyi földért.
Véreidből meg oly sokak
külhonba menekülve
futottak, nem volt velük csak
az istennek kegyelme.

De lesz idő majd, amikor
magad maradsz terheddel,
levetni biz te sem tudod,
nem mondhatod, hogy nem kell.
Akkor emlékezz nagyuram
a régi dalnokodra,
majd ott fekszel magányosan
a sírodban forogva.