Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csendes a tó...

Csendes a tó, láncaikon
csónakokat ringat a szél,
messzire száll gondolatom,
régi nyarak kertjeinél.

Nincs kegyelem, indul a nyár,
mennie kell, itt van az ősz,
lépte ropog rőt avarán,
pár napon át még elidőz.

Majd tovaszáll, lángsugarát
rejti a Hold háta mögé,
őszi ködök fátylain át
halkul a fény, ördögöké.

Nyárszerelem porlik a lét
malmainak görbe kövén,
csendes a tó, fancsali szél
hinti a port szürke vizén.