Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Át a holdvilágba

Hisz látod még kezed fogom,
nem múlik el szerelmem,
azóta rólad álmodom,
veled békére leltem,
hajad még ott a vállamon,
a csókod íze számon,
de azt a nagy tüzet sehol
keresve sem találom.

Törékenyek a csontjaink,
kemény csatánknak vége,
békét kötöttünk végül is
talán egy ezredévre,
ma már jegyet mi nem veszünk
a buszra, villamosra,
cipőnk lassan halad velünk
és félre van taposva.

Még vár a háziorvosunk,
a pulzusunkat mérve
nem kérdi meg, mit álmodunk,
fejét csóválja félve,
felírja újra altatónk,
bár tudja, hogy hiába,
gyakran felejtjük el bizony
beszedni éjszakára.

Hisz látod még kezed fogom,
együtt ülünk a kertben,
az éveinket számolom
hibásan, elkeverve,
de holnap este indulunk
a régi-régi bálba,
egymást ölelve táncolunk
mi át a holdvilágba.