Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hinta

A játszótéren ott áll még a hinta,
amely körül mi egykor összegyűltünk,
előttem feldereng a képe mintha
egy égi tündér szállt volna le köztünk.

Beszélgettünk bohón a nagyvilágról,
álmainkat mondtuk egymásnak fel ott
és fogalmunk sem volt a nagy csatákról
miket az élet nekünk tartogatott.

Azóta szétszéledtünk sorsunk szerint,
mentünk előre egyre, lankadatlan,
de már nem álmunk az ami visszaint,
elillant a tündér, lelkünk lakatlan.

Ha arra jártok mostanában újra,
ne feledjétek, hogy áll még a hinta.